2. Fejezet - Pont az Ő ajtójuk előtt haladtunk el...

Annyira elegem volt már belőle. Folyamatosan úgy érzem, csak hazudik. Hazudik a szemével. Tempót váltottam és gyorsan elhaladtam mellette. 
- Uhh, ma lesz a bemutatás? – kapott észbe Zsófi.
- Igen, azokból a járásokból meg szökkenésekből – minden anyagot két héten keresztül gyakorlunk, azaz 5 órán keresztül és a 6-dikon jegyre bemutatjuk. 
Mellettem még elbeszélgettek, én csak kikapcsolt aggyal semmire nem gondolva haladtam. Ilyen is van. 
Kinga, Kata, Réka és Rita már lent voltak és várták, hogy kiürüljön az öltöző. A hatodikosok voltak előttünk. 
- Föciből ugye nem írunk? – hallottam Rita hangját.
- Nem, de felelés lesz – válaszolt Réka.
- Kriszta Néni és a felelés? Jó vicc…
Pár percig még vártunk aztán bevonultunk miután jelzett a csengő, hogy öt perc múlva kezdődik az óra.

***

- Amúgy milyen járások is vannak? – álltam föl tesi szerelésben és elkezdtem ismételni.
- Keringő járás, meg keringő futás, az a sima alap, meg szökken hármas. Az ugrásoknál őzugrás meg az a spárgaugrás.
- Remek, azért a hármast csak megkapom – és tovább szerencsétlenkedtem az öltözőben. Amúgy nehogy bárkit is megtévesszen a hármasra utazásom, csak egy hétig beteg voltam és két óra alatt, nem lett valami összeszedett a munkám.
- Lányok! Sorakozó! – szólt be Kriszta néni.
A másik osztály már bent volt és felsorakoztak. Bepréseltem magamat két bés közé és közbe még mellém furakodott Virág is.
- Bocs – hát igen, majdnem elestem.
- Jelentést kérek! – húzta ki magát Kriszta néni és kezdetét vette a tesi óra.

***

Igaz én mondtam, hogy remélem, megkapom a hármast, de amikor ki is mondták, már nem tűnt olyan viccesnek. Épp, hogy hármas lett.

Hiába szóltam, hogy egy hetet hiányoztam, valahogy jó l elbeszéltünk egymással, a tanárral.

- Kijavítod majd – jött a mindenkori sablonos vigasztalás. Bólintottam, és elmentem öltözni. Ritáék boldogan beszélgettek.
- Ugye most nem a tesi – emelte ki a tesi szót – miatt vagy elkenődve?
- Nem érdekel, hogy nem számít bele semmibe, a bizonyítványban akkor is benne lesz! – szomorkodtam tovább majd összepakolva a holmimat elindultam az osztályba. 
- Megvártok? – hallottam Virág hangját, de nem szóltam semmit, csak kimentem.

Hogy miért olyan fontos az, hogy nem számít bele semmibe? Azért, mert most vagyok nyolcadikos és a félévim igen meghatározó szerepet fog betölteni a felvételimbe.

Nagy nehezen felcammogtam a második emeletre és már messziről kiszúrtam Őket.

- Mi a baj? – ért mellém Máté.
- Tesi. Hármas. Szörnyű - Ő csak nevetett egyet kedvesen aztán elhaladt mellettem és Dávid mellé sietett. Neki is mondott valamit, aztán tovább sietett. Lassan elértem az osztályunkhoz és komótosan ledobtam a tornazsákomat a földre. Előszedtem a nyelvtan cuccomat és örömmel siettem ki a teremből, mivel nem hoztam nyelvtan könyvet. A folyosón szinte már szaladtam, amikor Zsó jött velem szembe.
- Ho-ho, hova ilyen gyorsan? 
- Könyvtár. Nem hoztam nyelvtankönyvet.
- Én is jövök – és mivel Virág is ott volt ős is jött. Neki tök mindegy az, hogy hova csak ne legyen egyedül és csendben.

Szerencsére volt még egy könyv és becsöngőre fel is értünk.

Mint mindig most is az összetett mondatokat folytattuk, de már az utolsó anyag volt. Az óra gyorsan elment, vagyis csak Sophie szerint. Mondjuk, aki ötös mindenből annak annyira csak nem lehet unalmas.

- Visszavisszük? – álltam meg Zsófi padja előtt.
 - Aha, csak előveszem a szecsámat.
Kimentem a folyosóra és mit látok? Ááá, most nem Őt, hanem a töri tanáromat.
- Szia Panni! Itt vannak az újabb feladat lapok. 
- Ó, rendben köszönöm.
- Szeretném, ha a fiúkkal összeülnénk és megbeszélnénk. Mondjuk csütörtökön?
- Nekem az nem jó, mert kicsöngő után ebédelek, és rögtön megyek röpire. 
- Értem, akkor szólok a fiúknak, hátha Ők rá érnek, de ha neked is van valami kérdésed, akkor kérdezd meg.
- Rendben - mondjuk ebben az a jó, hogy a nagymamám töri-, magyar szakosként mindenben segít, így nem hiszem, hogy Kalmár tanár Úrtól is kérek.
- Na, mehetünk? – ért mellém Zsó.
- Igen, csak ezt beviszem?
- Mi ez? – szólt utánam.
- Töri pályázat – szóltam vissza.
Végre elindultunk. Pont az Ő ajtójuk előtt haladtunk el, amikor elestem, mivel…