3. Fejezet - … és felénk jött.

Végre elindultunk. Pont az Ő ajtójuk előtt haladtunk el, amikor elestem, mivel valakinek pont most kell a földön kicsúsztatni egy tornazsákot. Szerencsére olyan nagyot nem tanyáztam, viszont a tornazsákot felvettem. Még szép, hogy az Övé volt. Pont kijött az osztályból. Már majdnem megszólalt, amikor neki vágtam a zsákot.

- Ezt elejtetted, vagyis inkább dobtad – kicsit meglepődött, mi tagadás én is.

- Bocs, kicsit elszabadult a játék – nevetett.

- Itt minden… - motyogtam.

- Tessék? – lépett közelebb, volt egy kis hangzavar, és még egy zsák kirepült.

- Hé! Inkább nézzétek át a fizikát! – szólt be. Mielőtt visszaléphetett volna, gyorsan tovább siettem. Hallottam pár gyors léptet magam mögött, csak imádkozni tudok, hogy ne Dávid legyen. Szerencse, most nekem kedvez a soros.

- Csak nem Dáviddal láttalak beszélni? – vigyorgott Kinga.

- Öhhm, de kirepült egy tornazsák az osztályukból és majdnem elestem – meséltem.

- Hűű, és Ő kapott el vagy mi?

- Neem, az Ő tornazsákja volt. Kijött érte, hogy visszavigye, de amíg ’beszélgettünk’ kirepült még egy.

- Ez aztán a ’mozgalmas’ osztály – nevetett. Sophiával csak egymásra néztünk.  Két pislogás és már meg is beszéltük az esetet.

Zsófival a könyvtárban tudtuk megbeszélni a ’nagy’ estet.

- De jó volt vele beszélni, nem? – nézett rám nagy szemekkel.

- Ja, bár… szerinted, vissza fog térni a témára?

- Nem tudom, szépen otthagytad. Mikor visszanéztem épp rád nézett, biztos megkérdezte volna, még egyszer mit motyogtál.

Igazából én se nagyon tudom, miért mondtam, csak úgy ki kívánkozott belőlem.

A könyvtárban gyorsan végeztünk, remélem nem lesz kint a folyosón.

A lépcső tetejéről lehetett látni, hogy kint van valaki.

- Mondj valamit!

- Mi? – nézett furán Zsó – Jaa – esett le – Szóval emlékszel arra a videó klipre? Tegnap küldetem át. Jaden énekel és annyira cuki.

- Persze, meghallgattam. Kb. az első 20 másodpercet, de az nagyon jó volt – értettem vele egyet, mire meglökött.

- Héé, legalább a kamu videóról ne mondj ilyet – súgta sértetten.

- És a másik a klipp? Az sokkal jobb volt, abban is Jaden énekel – próbáltam kicsit nagyobb átéléssel. Már csak pár lépés és ott vagyunk. Huh, mély levegő, ki fúj. Tuti nem fogja megkérdezni. Annyira nem izgatja a dolog.

- És ami holnap fog kijönni? Tuti együtt nézzük meg először – örvendezett én meg nagyokat bólogattam, magamban pedig nagyokat sikoltoztam… Remélem, holnap nem jön ki új száma.

Nagy nehezen, de bejutottunk az osztályba.

- Ugye az is csak vicc volt, hogy holnap jön ki az új klipp? – kérdeztem félve.

- Igen.

- Huh.

- Mivel csak holnaphoz egy hétre – ugar-ugrált a helyére.

- Vele meg mi történt? – nézte furcsán Máté.

- Holnaphoz egy hétre fog kijönni az új Jaden videóklip.

- Húú, hát az tényleg nagyon fontos – mondta komoly fejjel, majd elröhögte magát.

A nyelvtan tanár bejött, leült, felállt aztán jobbnak látta, ha leül. 2 perec múlva írni kellett és felállt. Élmény az óra eleje.

- Attila!

- Mm?

- Talán, tessék?! – nézett rá szigorúan.

- MmTessék?

- Elemezd a mondatot! Orsi tegnap vásárolt.

- Mit csinált? Vásárolt. Mi…

- Nem így! A tanult módon.

- Jaa. Mit állapítunk meg? Vásárolt. Ki vásárolt? Orsi. Mikor vásárolt? Tegnap?

- Ezt most kérdezed?

- Nem, ezt kijelentem – válaszolta szemtelenül.

- Remek. Következő.

Ilyen hangulatban telt a nyelvtan. A föci elment, kaptam pluszokból egy ötöst.

- Megyünk sétálni? – lépett mellém Zsófi.

- Én inkább az osztályban maradok – pakoltam el a föci cuccot.

- Tudod mi a kövi óra?

- Mi? – néztem az óra rendre – Ahh, ne már…

- Héé! Infó! Nehogy itt szörnyülködni kezdj! A matekot jobban viseled – lökött meg, hogy majd’ leestem a székről.

- Te is tudod, hogy nem az infóval van a gondom.

- Persze, tudom – majd komoly fejjel rám nézett – szerintem is szörnyen lassú az iskolai internet – ezen már nekem is, muszáj volt nevetni.

- Jöttök? – kérdezte Sophia és Virág is már ott állt az ajtóban.

- Igen, induljunk – fogtam meg a flaskámat és a kis csokimat majd kimentem a folyosóra. Természetesen ott volt és… és felénk jött.

2. Fejezet - Pont az Ő ajtójuk előtt haladtunk el...

Annyira elegem volt már belőle. Folyamatosan úgy érzem, csak hazudik. Hazudik a szemével. Tempót váltottam és gyorsan elhaladtam mellette. 
- Uhh, ma lesz a bemutatás? – kapott észbe Zsófi.
- Igen, azokból a járásokból meg szökkenésekből – minden anyagot két héten keresztül gyakorlunk, azaz 5 órán keresztül és a 6-dikon jegyre bemutatjuk. 
Mellettem még elbeszélgettek, én csak kikapcsolt aggyal semmire nem gondolva haladtam. Ilyen is van. 
Kinga, Kata, Réka és Rita már lent voltak és várták, hogy kiürüljön az öltöző. A hatodikosok voltak előttünk. 
- Föciből ugye nem írunk? – hallottam Rita hangját.
- Nem, de felelés lesz – válaszolt Réka.
- Kriszta Néni és a felelés? Jó vicc…
Pár percig még vártunk aztán bevonultunk miután jelzett a csengő, hogy öt perc múlva kezdődik az óra.

***

- Amúgy milyen járások is vannak? – álltam föl tesi szerelésben és elkezdtem ismételni.
- Keringő járás, meg keringő futás, az a sima alap, meg szökken hármas. Az ugrásoknál őzugrás meg az a spárgaugrás.
- Remek, azért a hármast csak megkapom – és tovább szerencsétlenkedtem az öltözőben. Amúgy nehogy bárkit is megtévesszen a hármasra utazásom, csak egy hétig beteg voltam és két óra alatt, nem lett valami összeszedett a munkám.
- Lányok! Sorakozó! – szólt be Kriszta néni.
A másik osztály már bent volt és felsorakoztak. Bepréseltem magamat két bés közé és közbe még mellém furakodott Virág is.
- Bocs – hát igen, majdnem elestem.
- Jelentést kérek! – húzta ki magát Kriszta néni és kezdetét vette a tesi óra.

***

Igaz én mondtam, hogy remélem, megkapom a hármast, de amikor ki is mondták, már nem tűnt olyan viccesnek. Épp, hogy hármas lett.

Hiába szóltam, hogy egy hetet hiányoztam, valahogy jó l elbeszéltünk egymással, a tanárral.

- Kijavítod majd – jött a mindenkori sablonos vigasztalás. Bólintottam, és elmentem öltözni. Ritáék boldogan beszélgettek.
- Ugye most nem a tesi – emelte ki a tesi szót – miatt vagy elkenődve?
- Nem érdekel, hogy nem számít bele semmibe, a bizonyítványban akkor is benne lesz! – szomorkodtam tovább majd összepakolva a holmimat elindultam az osztályba. 
- Megvártok? – hallottam Virág hangját, de nem szóltam semmit, csak kimentem.

Hogy miért olyan fontos az, hogy nem számít bele semmibe? Azért, mert most vagyok nyolcadikos és a félévim igen meghatározó szerepet fog betölteni a felvételimbe.

Nagy nehezen felcammogtam a második emeletre és már messziről kiszúrtam Őket.

- Mi a baj? – ért mellém Máté.
- Tesi. Hármas. Szörnyű - Ő csak nevetett egyet kedvesen aztán elhaladt mellettem és Dávid mellé sietett. Neki is mondott valamit, aztán tovább sietett. Lassan elértem az osztályunkhoz és komótosan ledobtam a tornazsákomat a földre. Előszedtem a nyelvtan cuccomat és örömmel siettem ki a teremből, mivel nem hoztam nyelvtan könyvet. A folyosón szinte már szaladtam, amikor Zsó jött velem szembe.
- Ho-ho, hova ilyen gyorsan? 
- Könyvtár. Nem hoztam nyelvtankönyvet.
- Én is jövök – és mivel Virág is ott volt ős is jött. Neki tök mindegy az, hogy hova csak ne legyen egyedül és csendben.

Szerencsére volt még egy könyv és becsöngőre fel is értünk.

Mint mindig most is az összetett mondatokat folytattuk, de már az utolsó anyag volt. Az óra gyorsan elment, vagyis csak Sophie szerint. Mondjuk, aki ötös mindenből annak annyira csak nem lehet unalmas.

- Visszavisszük? – álltam meg Zsófi padja előtt.
 - Aha, csak előveszem a szecsámat.
Kimentem a folyosóra és mit látok? Ááá, most nem Őt, hanem a töri tanáromat.
- Szia Panni! Itt vannak az újabb feladat lapok. 
- Ó, rendben köszönöm.
- Szeretném, ha a fiúkkal összeülnénk és megbeszélnénk. Mondjuk csütörtökön?
- Nekem az nem jó, mert kicsöngő után ebédelek, és rögtön megyek röpire. 
- Értem, akkor szólok a fiúknak, hátha Ők rá érnek, de ha neked is van valami kérdésed, akkor kérdezd meg.
- Rendben - mondjuk ebben az a jó, hogy a nagymamám töri-, magyar szakosként mindenben segít, így nem hiszem, hogy Kalmár tanár Úrtól is kérek.
- Na, mehetünk? – ért mellém Zsó.
- Igen, csak ezt beviszem?
- Mi ez? – szólt utánam.
- Töri pályázat – szóltam vissza.
Végre elindultunk. Pont az Ő ajtójuk előtt haladtunk el, amikor elestem, mivel…